Borús nap...

Ma aztán piszok pocsékul vagyok... Tegnap végzetesen utolért az allergiám, és két napja csak ömlik az orrom, hapcizok és folyik a szemem... Tegnap este óta meg még a gyomrom is fáj és megy a hasam, szóval az már biztosan a vég!!!
Meló persze még mindig semmi, még egy nyamvadt interjúra se hívtak be. Kétségbeesésemben már diákmelókat is nézegetek, hogy amíg nem jön a tuti, addig ne kopjon fel az állam. Mert így bevétel nélkül kínosak az ember napjai... Nagyon kínosak... :(
Jó-jó, most igazából csak panaszkodhatnékom van. A sok takony az agyamra ment... :( És közben a házimunka meg csak vár és vár... Nekem meg semmi kedvem hozzá!
Holnap elméletileg lemegyünk a Balcsira, meglátogatjuk Nóriékat és velük töltjük a hétvégét. Persze az egész heti forróság és ragyogó napsütés után richtig most borul be az ég és esik az eső. Úgy látszik, mi Petivel akárhányszor nyaralni vagy kikapcsolódni megyünk, mindig ramaty az idő. A rokonok is azzal cukkolnak, hogy szóljunk, mi mikor megyünk nyaralni, mert akkor ők biztosan nem akkor mennek - mert mi mindig kifogjuk a rosszidőt... Kedves megjegyzés, de nem haragszom; egyszerűen csak fáj az igazság...
Amíg mi távol leszünk a Balcsin, Steve és barátnője nálunk alszanak és vigyáznak a cilára meg a lakásra. Kicsit mindannyian meglepődtünk, hogy Peti ebbe elsőre belement (talán még önmagát is meglepte ezzel), de ez így lesz mindenkinek a legjobb. Azóta már el is határoztuk, hogy ha hosszabb időre mennénk nyaralni, akkor Steve-et kérjük meg, hogy költözzön hozzánk és vigyázzon lakásra addig. :)
Na jó, most viszont rászánom magam a vasalásra meg teregetésre... Ilyen ez az asszonysors... :(

Continue >>>

Egy lusta blogger....

Ismét itt... Hát természetesen megint eltelt jó sok idő... Közben megint vannak új hóbortjaim, van egy új diplomám (csak még nem kaptam kézhez), újabban álláskereső frissdiplomásként tengetem napjaim, és leginkább a begolyózás kerülget. Teszem itthon a semmit, a házimunka már a könyökömön jön ki, közben meg persze még kajára is alig futja mostanság... Az álláspiac pang, ha meg akad is egy-két hirdetés, amelyre eséllyel pályáznék, hát rittig pont nem én kellek nekik... Már elég sok helyre elküldtem az önéletrajzaimat, de semmi... Ma vért izzadva két kemény óra alatt még német önéletrajzot is kreáltam (nem mintha tudnék én már németül - ezért is tartott két órába megírni).
Minden nehézség ellenére igyekszem nem feladni, hiszen Petire is gondolnom kell: mégsem szembesíthetem azzal a ténnyel, hogy egy gyenge, érzelmileg labilis, lúzer csajnak kérte meg a kezét... Úgyhogy össze kell kapnom magam, ha nem akarok szégyent hozni rá.
Ennek kapcsán a mai programom:
- új diéta elkezdése (90 napos diéta, melynek ez az első kínkeserves napja, és már most éhen akarok halni)
- temérdek tiszta ágynemű kivasalása
- szennyesmosás
- mosogatás
Kitaláltam ám, hogy magányomban felfrissítem a német és angol nyelvtudásomat. A német esetében kvázi "nulláról újrakezdő"-nek titulálhatnám magam, az angol esetében meg csak kvázi "kezdő"-nek. Remek kilátások, sokat fogok szenvedni, de bizonyára megéri majd. Végül is csak az álláshirdetések zömében írják azt, hogy feltétel a folyékony angol és a folyékony német nyelvtudás...
Ha már német... Ádámkám éppen Németországban a Bodensee partján tengeti napjait. Persze ez közel sem annyira napfényes dolog, mint első hallásra tűnik. Ugyanis dolgozni ment oda, három kemény hónapra. Szakácsnak tanul, csak épp főzni nem engedik ott, ahol most van. Helyette mosogat meg zöldséget pucol. Persze ezért relative jól megfizetik, szállást és kaját is kap, csakhát szegénynek iszonyatos honvágya van... De majd október elsejére haza is ér... Addig meg nem győzzük írni neki a "fel a fejjel" e-maileket.
Valaki nekem is küldhetne fel a fejjel e-mailt, hátha attól könnyebb lenne az élet. Persze nem szoktam én ilyen besavanyodott pesszimista lenni, csak hát most így alakult...

Continue >>>