Egy lusta blogger....

Ismét itt... Hát természetesen megint eltelt jó sok idő... Közben megint vannak új hóbortjaim, van egy új diplomám (csak még nem kaptam kézhez), újabban álláskereső frissdiplomásként tengetem napjaim, és leginkább a begolyózás kerülget. Teszem itthon a semmit, a házimunka már a könyökömön jön ki, közben meg persze még kajára is alig futja mostanság... Az álláspiac pang, ha meg akad is egy-két hirdetés, amelyre eséllyel pályáznék, hát rittig pont nem én kellek nekik... Már elég sok helyre elküldtem az önéletrajzaimat, de semmi... Ma vért izzadva két kemény óra alatt még német önéletrajzot is kreáltam (nem mintha tudnék én már németül - ezért is tartott két órába megírni).
Minden nehézség ellenére igyekszem nem feladni, hiszen Petire is gondolnom kell: mégsem szembesíthetem azzal a ténnyel, hogy egy gyenge, érzelmileg labilis, lúzer csajnak kérte meg a kezét... Úgyhogy össze kell kapnom magam, ha nem akarok szégyent hozni rá.
Ennek kapcsán a mai programom:
- új diéta elkezdése (90 napos diéta, melynek ez az első kínkeserves napja, és már most éhen akarok halni)
- temérdek tiszta ágynemű kivasalása
- szennyesmosás
- mosogatás
Kitaláltam ám, hogy magányomban felfrissítem a német és angol nyelvtudásomat. A német esetében kvázi "nulláról újrakezdő"-nek titulálhatnám magam, az angol esetében meg csak kvázi "kezdő"-nek. Remek kilátások, sokat fogok szenvedni, de bizonyára megéri majd. Végül is csak az álláshirdetések zömében írják azt, hogy feltétel a folyékony angol és a folyékony német nyelvtudás...
Ha már német... Ádámkám éppen Németországban a Bodensee partján tengeti napjait. Persze ez közel sem annyira napfényes dolog, mint első hallásra tűnik. Ugyanis dolgozni ment oda, három kemény hónapra. Szakácsnak tanul, csak épp főzni nem engedik ott, ahol most van. Helyette mosogat meg zöldséget pucol. Persze ezért relative jól megfizetik, szállást és kaját is kap, csakhát szegénynek iszonyatos honvágya van... De majd október elsejére haza is ér... Addig meg nem győzzük írni neki a "fel a fejjel" e-maileket.
Valaki nekem is küldhetne fel a fejjel e-mailt, hátha attól könnyebb lenne az élet. Persze nem szoktam én ilyen besavanyodott pesszimista lenni, csak hát most így alakult...