Hosszú hétvége

Hát, úgy tűnik, ez már csak egy ilyen blog lesz. Írok, amikor írhatnékom támad, közben meg néha eltűnök napokra-hetekre-hónapokra-évekre... :)
Most van ám írhatnékom bőven, hiszen sok-sok-sokmindent csináltam mostanság. Persze a felére nem emlékszem, mert a kialvatlanság nem tesz jót az ember memóriájának, de amit lehet (és amit akarok), leírok.
A hétvégém kicsit hosszú volt, és mégis rövid. Az alakuló románcom a Klau-Tusi-Alex trióval tovább mélyült, és ennek nagyon örülök. Stresszmenedzsment órára közös feladatot vállaltunk, és ebből kifolyólag együtt töltöttük az egész hétvégét. Szombat reggel fél 10 körül találkoztunk a Margit-szigeten, mert megbeszéltük, hogy leforgatjuk a közösen fabrikált honlaphoz a videókat, hogy kicsit színesítsük majd a dolgot. Alex és Tusi fergeteges helyszínt találtak, és közben még Klauval és Viktorral is forgattunk egy csomót. Ők szétgyepálták egymást, de valami nagyon durván! :) Csak hogy idézzem a becses közönségüket: "Húúúúúúúú, ott kamehameháznak! Gyerünk néééézzük meg!" Szóval állati jól nyomták, mindenkinek nagyon tetszett. Persze Klau elégedetlen a teljesítményükkel, de már kezdem megszokni, hogy ő még talán nálam is maximalistább, és ő még a tökéletest is úgy definiálná, hogy "tökéletesebb a tökéletesnél".
Amúgy az egész forgatósdinak két apropója volt: 1. a stresszmenedzsmentes honlapunkhoz az oktatóvideók, 2. Tusiék vágási feladata valamelyik órájukra. Annak ellenére, hogy csak egy aksink volt a kamerához, és csak 26 percnyi nyersanyagot vettünk fel, nagyon ígéretes mind a két projekt.
Na jó, a mi projektünk igazából debütált ma, és a tanár 6-ost akart rá adni. :) De mivel azt nem lehet, én pl. felmentést kaptam a holnapi ZH-m alól, pedig azt másik tárgyból kellett volna írnom. De a tanár úr nagyon el volt ragadtatva, és végül nagyon jó fej volt ezzel az engedményével! :)
Amúgy a honlap nagyon tetszett azoknak a csoporttársainknak is, akik látták. Kár, hogy Alex nem volt ott, így Klauval kettesben arattuk le a babérokat...
Ó, ha már Alex! Rá most haragszom ám egy kicsit! :p Ugyanis ugye én szombaton felkeltem reggel 6:15 körül, aztán mentünk forgatni a szigetre. Délután és este a nyersanyagokat tanulmányoztuk és zenét keresgéltünk, késő este pedig nagyüzemben beindult a vágás. Olyannyira, hogy Alexszel vasárnap reggel 6-kor álltunk fel végül a számítógép elől, és mondtuk azt, hogy pihi. Nekem mondjuk nem volt pihi, mert hazajöttem Petihez, megreggeliztünk, aztán 8 órától már a honlapon dolgoztunk közös erővel. Peti amúgy rengeteget segített és rém türelmes volt velem, úgyhogy ezt majd valahogy nagyon meg kell majd még köszönnöm és hálálnom neki. Mert a rövid ebédünket leszámítva délután 5-ig csiszoltuk a honlapot, és csak akkor engedtünk magunknak egy kis szusszanást. Akkor is csak azért tettem már magam egy kicsit mellékvágányba, mert elpattant bennem a cérna, amikor Peti 4-kor közölte velem, hogy behalt a laptopja és be sem tudja kapcsolni... És mindez csak azért volt tragédia, mert azon tömörítettük volna be a videókat este! Nem baj, működött az issue management, átmentünk vissza Alexékhez fél 7 felé, és náluk végül az én laptopommal csinálta Peti a tömörítést. Közben 10 körül nekiálltunk Tusival meg Balázzsal (aki közben betoppant) vacsit csinálni, szegény Alex meg Klau gőzerővel vágtak közben. Amúgy Alex is rendesen hulla volt már, bár ő reggel 6-tól 8-ig aludt egy nagyon keveset. A vágással végül Alex szegény éjfél körül lett kész. Peti ennek már kimondottan örült, mert ő már nagyon szeretett volna hazajönni alukálni. De erre ekkor elkezdtünk kollektíve Rammsteint hallgatni, és attól felélénkült a csipet-csapat. Erre Alex meg Balász betolták a Worms-t, és én azt hittem, megbolondulok. Ekkor ugyanis már szédelegtem a fáradtságtól, viszont a Worms meg kamaszkorom nagy kedvence volt, és rámjött a játszhatnék. Persze nagy nehezen beértem azzal, hogy nézem a két fiút játszani, mert különben soha haza nem jöttünk volna. Viszont ez tőlem kolosszális erőfeszítést igényelt, mert teljesen rákattantam a játékra. Úgyhogy igazából ezért haragszom Alexra, mert betolta azt a fránya játékot! Hosszas kínszenvedésünk után ez övön aluli volt. De azért 1-kor sikerült elindulni végre haza, és fél 3-kor már aludtunk is. Kár, hogy ma reggel 6:15-kor kelni kellett...
Szóval kiszámoltam, hogy a hétvégén kb. 44 órát voltam ébren egy hozamban, és utána is csak 4 óra alvásra futotta. Most meg még élek jelentem. Még. Persze az nagy könnyebbség, hogy a holnapi ZH-ra nem kell készülni, és az előzetes kalkulációk szerint holnap elég lesz csak 5:30-kor kelni. Szóval lesz egy kis időm aludni.
Amúgy az egyetemen meg jól haladunk ám a vizsgákkal, mert már csak egy PR vizsga van hátra meg a záróvizsga majd júniusban. Szóval tök jó lesz. Most majd végre hódolhatok megint Twilight-szenvedélyemnek, meg a bringázásnak, meg a főzésnek... Szóval mindennek, amit szeretek. Közben meg beállhatok a munkanélküliek közé a sorba, és kereshetek munkahelyet magamnak...
De először a mai napot szeretném túlélni. Anyuci 7 körül ér fel a busszal Pestre, majd megyek ki elé, addig is meg próbálom ébren tartani magam egy kis takarítással...

Continue >>>

Napsütés

Végre újra szép az idő és nem fúj a szél! :)
Tanulást terveztem mára, de nagyon kezdem úgy érezni, hogy bringára fogok pattanni, és megint tekerek egy jó adagot. :) A tegnapi össz kilométerem 34. A héten ez már a második alkalom volt, hogy ilyen sokat tudtam biciklizni.
Kedden találkoztam Steve-vel, és próbáltam kommunikációból korrepetálni, ami szerinte egy nagy f*szság. Nem igazán van arra tekintettel a srác, hogy én ezt tanulom 3 éve, és imádom és szerintem tök jó dolog... De erre már kedden is felhívtam a figyelmét, hogy nyugi, mert különben megsértődöm. De persze mit ad isten, tegnap beszéltünk telefonon, és elkezdett sorolni egy csomó kérdést, amit a többiek a levlistán küldtek körbe. Természetesen mindegyik a kommhoz kapcsolódott, én sorra meg is tudtam válaszolni neki mindet, sőt mindegyikhez hozzátettem, hogy "ez is benne volt a jegyzetedben", meg "az is", "ó és ez is!". Mondanom sem kell, megint közölte, hogy ez mekkora egy f*szság, és én megint közel voltam hozzá, hogy kiboruljak. Mondtam neki, hogy kedden azért magyaráztam el neki mindent olyan részletesen (amire ő persze alig-alig figyelt), hogy ne csak magolnia kelljen, hanem értse is, hogy miről van szó. De hát szerinte ez gimnáziumi nyelvtan órai tananyag. Csak tudnám, akkor miért húzták már meg belőle egyszer, és hogy miért érzem úgy, hogy másodjára is meg fogják, ha nem kapja sürgősen össze magát...?!
Hagyjuk is inkább... Steve úgyis újabban sokmindennel borzolja a Peti és az én kedélyemet.
Ami viszont jó hír, hogy tegnap végre eljutottunk könyvesboltba, és hazahoztuk a New Moon-t meg a Burkot, sőt Tusitől a Twilight-omat is visszakaptam, így most az elkövetkező két hétben lesz mit olvasnom. Csak az a baj, hogy még egy csomó házi dolgozatot meg kéne írnom, sőt még két vizsgám is lesz, és így nem merek belekezdeni az olvasásba, mert akkor tuti nem lesz a tanulásból semmi... :(
Szerdán sikerült összefutni Lulukoval, és végre megismerhettem Ferit is, bár csak futólag. De a következtetést gyorsan levontam: tényleg két aranyos, végtelenül összeillő ember állt velem szemben. :)
Tegnap meg érdekes napom volt egyébként, mert délelőtt az évfolyam egyik fele (amelyikben papírforma szerint én is lettem volna, csak stréber vagyok, és egy héttel hamarabb letudtam azt a vizsgát) jól megszívta. 8-ra bementek egyetemre, hogy majd jól levizsgáznak, és amikor 9-kor még mindig sehol nem volt a tanár, csak felhívták végre. Erre ő sűrűn bocsánatot kért, és közölte, nem tud jönni, de majd jövő héten délután kettőtől orrvérzésig megtartunk minden elmaradt számonkérést (ez kb. 30 vizsgázó személyt, kb. vagy 30 prezentációt és egyebeket jelent). Mindezt úgy, hogy nekünk 4 órától aznap egy másik, írásbeli vizsgánk van, amit a tanár már félév elején bejelentett, és nem nagyon áll szándékában másik időpontban íratni... Szóval szép napnak nézünk elébe jövő csütörtökön!
De persze én már semmin nem vagyok meglepve, ami az egyetemet érinti vagy illeti. Három év alatt egészen hozzá lehet szokni a szívatáshoz és egrecíroztatáshoz, sőt lassan az osztódás képessége is kifejlődik bennünk, mint holmi zöld szemes-ostorosban... vagy papucsállatkában...
De legalább szervezetelemzésből és szervezetszociológiából nem kell vizsgáznom, mert félévközi ténykedéseim és extrán vállalt feladataim beértek, és mindkettőből megajánlotta nekem a kedves tanár úr az ötöst. (Jó, másoknak is, de ez az én érdemeimet nem csorbítja. :p )

Continue >>>

Hajónapló...

Csak úgy suhannak a napok, én meg úgy érzem magam, mint fuldokló a hullámok között...
Az elmúlt egy hét megint úgy lepergett, hogy igazából fel sem tudom idézni, mi történt pontosan velem. Azt tudom viszont, hogy hétfőn összesen 39 kilométert tekertem, zömmel Ritus társaságában. :) Jó volt a társaság, de a fizikai fájdalom is felemelő volt, amit a nap végén éreztem. Sajnos azóta nem volt alkalmam újra bringára pattanni... Tegnap pl. egész délelőtt szkenneltem. Már megint Judit anyát játszom, elláttam az évfolyamot hasznos anyagokkal, update-eltem az évfolyamunk honlapját és megírtam egy csomó e-mailt.
De legalább tegnap a fordítás is készen lett, ami szervezetszociológiára kell. Annamarinak nagyon meggyűlt vele a baja a finishben, de legalább kész!
Ma amúgy együtt ebédelünk majd, hosszú idő után először... Nem kettecskén leszünk viszont, így tehát nincs potenciális vészhelyzet - biztosan jól fogjuk magunkat érezni.

Anyáéknál bedöglött az autó, aztán a mosógép is, úgyhogy otthon igazi káoszhangulat van. Anya közben Szegeden, ő már szorgosan vizsgázgat. Szegényemnek még van egy éve hátra, de már nagyon elege van belőle. Az odaúton Heni barátnőjének pl. ellopták a laptopját a vonaton, Csilla barátnőjének meg Szegedre menet lerobbant az autója. Szóval most mindenkinek pechszériája van.
Lekopogom, nálunk eddig semmi nem ment tönkre, nem tűnt el és nem is lopták el. Egyetlen bosszúságunk a folyton nyivákoló macska, aki volt olyan drága, ma is hajnal ötkor jött ébreszteni. Most is itt van a rosszéletű! De legalább nem vinnyog... Komolyan, néha már nagyon fárasztó...

Igazából a fordítást kéne átellenőriznem, de nehezen visz rá a lélek... Mostanában sokat olvastam angolul, és már kicsit megcsömörlöttem. Hiányos szókinccsel és kopó nyelvtudással nagyon nehéz huzamosabb ideig idegen nyelvű szöveget olvasni. Rém el tudom fáradni tőle...

Continue >>>