Hosszú hétvége

Hát, úgy tűnik, ez már csak egy ilyen blog lesz. Írok, amikor írhatnékom támad, közben meg néha eltűnök napokra-hetekre-hónapokra-évekre... :)
Most van ám írhatnékom bőven, hiszen sok-sok-sokmindent csináltam mostanság. Persze a felére nem emlékszem, mert a kialvatlanság nem tesz jót az ember memóriájának, de amit lehet (és amit akarok), leírok.
A hétvégém kicsit hosszú volt, és mégis rövid. Az alakuló románcom a Klau-Tusi-Alex trióval tovább mélyült, és ennek nagyon örülök. Stresszmenedzsment órára közös feladatot vállaltunk, és ebből kifolyólag együtt töltöttük az egész hétvégét. Szombat reggel fél 10 körül találkoztunk a Margit-szigeten, mert megbeszéltük, hogy leforgatjuk a közösen fabrikált honlaphoz a videókat, hogy kicsit színesítsük majd a dolgot. Alex és Tusi fergeteges helyszínt találtak, és közben még Klauval és Viktorral is forgattunk egy csomót. Ők szétgyepálták egymást, de valami nagyon durván! :) Csak hogy idézzem a becses közönségüket: "Húúúúúúúú, ott kamehameháznak! Gyerünk néééézzük meg!" Szóval állati jól nyomták, mindenkinek nagyon tetszett. Persze Klau elégedetlen a teljesítményükkel, de már kezdem megszokni, hogy ő még talán nálam is maximalistább, és ő még a tökéletest is úgy definiálná, hogy "tökéletesebb a tökéletesnél".
Amúgy az egész forgatósdinak két apropója volt: 1. a stresszmenedzsmentes honlapunkhoz az oktatóvideók, 2. Tusiék vágási feladata valamelyik órájukra. Annak ellenére, hogy csak egy aksink volt a kamerához, és csak 26 percnyi nyersanyagot vettünk fel, nagyon ígéretes mind a két projekt.
Na jó, a mi projektünk igazából debütált ma, és a tanár 6-ost akart rá adni. :) De mivel azt nem lehet, én pl. felmentést kaptam a holnapi ZH-m alól, pedig azt másik tárgyból kellett volna írnom. De a tanár úr nagyon el volt ragadtatva, és végül nagyon jó fej volt ezzel az engedményével! :)
Amúgy a honlap nagyon tetszett azoknak a csoporttársainknak is, akik látták. Kár, hogy Alex nem volt ott, így Klauval kettesben arattuk le a babérokat...
Ó, ha már Alex! Rá most haragszom ám egy kicsit! :p Ugyanis ugye én szombaton felkeltem reggel 6:15 körül, aztán mentünk forgatni a szigetre. Délután és este a nyersanyagokat tanulmányoztuk és zenét keresgéltünk, késő este pedig nagyüzemben beindult a vágás. Olyannyira, hogy Alexszel vasárnap reggel 6-kor álltunk fel végül a számítógép elől, és mondtuk azt, hogy pihi. Nekem mondjuk nem volt pihi, mert hazajöttem Petihez, megreggeliztünk, aztán 8 órától már a honlapon dolgoztunk közös erővel. Peti amúgy rengeteget segített és rém türelmes volt velem, úgyhogy ezt majd valahogy nagyon meg kell majd még köszönnöm és hálálnom neki. Mert a rövid ebédünket leszámítva délután 5-ig csiszoltuk a honlapot, és csak akkor engedtünk magunknak egy kis szusszanást. Akkor is csak azért tettem már magam egy kicsit mellékvágányba, mert elpattant bennem a cérna, amikor Peti 4-kor közölte velem, hogy behalt a laptopja és be sem tudja kapcsolni... És mindez csak azért volt tragédia, mert azon tömörítettük volna be a videókat este! Nem baj, működött az issue management, átmentünk vissza Alexékhez fél 7 felé, és náluk végül az én laptopommal csinálta Peti a tömörítést. Közben 10 körül nekiálltunk Tusival meg Balázzsal (aki közben betoppant) vacsit csinálni, szegény Alex meg Klau gőzerővel vágtak közben. Amúgy Alex is rendesen hulla volt már, bár ő reggel 6-tól 8-ig aludt egy nagyon keveset. A vágással végül Alex szegény éjfél körül lett kész. Peti ennek már kimondottan örült, mert ő már nagyon szeretett volna hazajönni alukálni. De erre ekkor elkezdtünk kollektíve Rammsteint hallgatni, és attól felélénkült a csipet-csapat. Erre Alex meg Balász betolták a Worms-t, és én azt hittem, megbolondulok. Ekkor ugyanis már szédelegtem a fáradtságtól, viszont a Worms meg kamaszkorom nagy kedvence volt, és rámjött a játszhatnék. Persze nagy nehezen beértem azzal, hogy nézem a két fiút játszani, mert különben soha haza nem jöttünk volna. Viszont ez tőlem kolosszális erőfeszítést igényelt, mert teljesen rákattantam a játékra. Úgyhogy igazából ezért haragszom Alexra, mert betolta azt a fránya játékot! Hosszas kínszenvedésünk után ez övön aluli volt. De azért 1-kor sikerült elindulni végre haza, és fél 3-kor már aludtunk is. Kár, hogy ma reggel 6:15-kor kelni kellett...
Szóval kiszámoltam, hogy a hétvégén kb. 44 órát voltam ébren egy hozamban, és utána is csak 4 óra alvásra futotta. Most meg még élek jelentem. Még. Persze az nagy könnyebbség, hogy a holnapi ZH-ra nem kell készülni, és az előzetes kalkulációk szerint holnap elég lesz csak 5:30-kor kelni. Szóval lesz egy kis időm aludni.
Amúgy az egyetemen meg jól haladunk ám a vizsgákkal, mert már csak egy PR vizsga van hátra meg a záróvizsga majd júniusban. Szóval tök jó lesz. Most majd végre hódolhatok megint Twilight-szenvedélyemnek, meg a bringázásnak, meg a főzésnek... Szóval mindennek, amit szeretek. Közben meg beállhatok a munkanélküliek közé a sorba, és kereshetek munkahelyet magamnak...
De először a mai napot szeretném túlélni. Anyuci 7 körül ér fel a busszal Pestre, majd megyek ki elé, addig is meg próbálom ébren tartani magam egy kis takarítással...