Érdekes Szervezetszociológia órám volt ma. A tanár megkérdezte, hogy a csoportban kinek van letisztult politikai ideológiája. Mivel senki nem jelentkezett, értetlenkedve újra feltette a kérdést, és próbált rájönni, mi lehet annak az oka, hogy senki nem vállalja ezt fel. Természetesen a kérdés nem pártszimpátiára vagy tényleges színvallásra irányult, pusztán arra volt kíváncsi, ki azonosult bármelyik ideológiával.
Nagy nehezen, hosszas véleményütköztetés után az alábbiakat sikerült megállapítanunk:
- A korosztályunk elsősorban konkrét esetekben formál véleményt, de nem érezzük magunkat valahová tartozónak. Mindenről meg van a saját véleményünk, de konkrét ideológiával nem tudunk azonosulni.
- Bár a tanárunk és köztünk pusztán 12 év a korkülönbség, mégis jelentős különbözőségeket tártunk föl. Az ő idejében rendszeresek voltak a csoportok, egyének közötti politikai viták, és akkor ez normálisnak számított. Vitáztak, meghallgatták egymást, formálták egymás és saját véleményüket. Nálunk viszont ez már egyáltalán nem szokás. Ezt több dologra vezettük vissza:
- Egyházi egyetemre járunk, s ezért valamilyen szinten tabunak érezzük a politikai megnyilatkozásokat.
- Manapság az emberek nem értő és megértő diskurzusokat folytatnak a témáról, hanem a saját nézeteikhez ragaszkodnak, meg sem hallgatják a másikat, és ha az az ő nézeteiknek ellentmondót mond, beskatulyázzák őt, melynek folytán megromlik a felek kapcsolata. Éppen ezért mi kerüljük a politikai fejtegetéseket, mert nem tudhatjuk, ki hogyan reagál, és a barátságaink, kapcsolataink fontosabbak annál, mintsem hogy megkockáztassuk, hogy megromoljanak.
Ezekkel én is mind egyetértettem, de azt is le kell szögeznünk, hogy a mi nézeteink meglehetősen "vegyesek": van, amiről liberálisan gondolkodunk, van, amiről demokratikusan, és vannak olyan kérdéskörök is, amelyek esetén viszont a szocialistákkal értünk egyet. Felmerülhet a kérdés, hogy ez vajon normális-e?
Amikor azt mondta az órán az egyik srác, hogy ő semelyik ideológiával nem ért egyet, a tanár reakciója - poénnak szánva - az volt, hogy akkor ő deviáns. De a fiú természetesen nem az!
Hiszen gondoljunk csak bele: minden korszaknak megvoltak a maga ideológiái, és az újabb irányzatok az újabb társadalmi helyzetekben és újabb problémák közepette születtek. Én úgy gondolom, ez a mi esetünkben sincsen másként. Minden korszakban az adott gondolkodók írásai, szerepvállalásai kapcsán kerültek előtérbe az új gondolatok, és terjedtek el szélesebb körökben, majd az egész világban.
Bár mi nem vagyunk nagy gondolkodók, sem politikai szakértők, de azért mégiscsak értelmiségiek vagyunk. A mai órán a legjobb képességű csoporttársaim voltak jelen, és úgy gondolom, hogy magas szintű entellektuális vita alakult ki közöttünk és az előadó között a témáról.
Az én meglátásom az, hogy a mai magyar helyzetben mi egy teljesen új nézőpontot képviselünk, saját kialakult elképzeléseink vannak - és persze ez teljesen normális. A jelenlegi körülményeket és eseményeket mi másképp interpretáljuk és másképpen fogalmazzuk meg. Talán ebből hamarosan egy teljesen új politikai irányzat fog kialakulni, de ezt nem tudhatom előre.
Az bizonyos, hogy ha régen generációs különbségekről beszéltek az emberek, ma már az egyes korosztályok között is éles különbségek vannak. Egyre többen tapasztaljuk, hogy 5-6 év is nagy különbség, és teljesen más fajta világlátást és gondolkodásmódot tanúsítanak a különböző korcsoportú emberek. Azt nehéz megmondani, hogy javuló vagy romló tendenciának vagyunk a szemtanúi, hiszen az egyes rétegeken belül is jelentős különbségek vannak.
Mi igyekszünk értelmes gondolkodók módjára megfogalmazni gondolatainkat, de az egyetem erre nagyon kevés lehetőséget biztosít. Manapság jellemző, hogy mindenki mereven ragaszkodik a saját álláspontjához. Egyre ritkább az olyan előadó, aki maga is tanulni szeretne a hallgatóitól és kíváncsi a véleményükre. A kommunikáció egyre inkább egyoldalú. A hallgató befogadja, amit hall, értelmezi azt valamilyen módon, saját véleménye lesz a témáról, majd magában némán állást foglal. Talán a legjobb az lenne, ha ezeket a titkos állásfoglalásokat megosztanánk egymással kötetlen keretek között az egyetem falain kívül. Hiszen alig ismerjük egymást, de azt mind sejtjük, hogy nagyon sok bennünk a közös. És hogy sok alapvető politikai kérdésben egyetértünk, miközben a nagy ideológiákkal viszont nem tudunk azonosulni.
Talán a legtöbben mégis azt sajnáljuk, hogy nem csak az egyetemen belük tapasztaljuk, hogy csak egyirányú a kommunikáció, és nem kíváncsiak az egyes véleményekre. Ugyanez történik a politikában is. Emberek döntenek fontos dolgokról, amelyekkel sosem találkoztak. Az érintetteket nem kérdezik meg, de közben milliárd forintokkal dobálóznak. Annyi pénzt pedig még ők sem láttak egyben. Talán azt sem tudják, hány nulla is van valójában a milliárdban. Valószínűleg nem is érzik bizonyos intézkedéseiknek a súlyát. Mi pedig csak azt érezzük, hogy egyre nehezebb az életünk, míg mások még mindig egyenlőbbek az egyenlőknél...
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése