Hajónapló...

Csak úgy suhannak a napok, én meg úgy érzem magam, mint fuldokló a hullámok között...
Az elmúlt egy hét megint úgy lepergett, hogy igazából fel sem tudom idézni, mi történt pontosan velem. Azt tudom viszont, hogy hétfőn összesen 39 kilométert tekertem, zömmel Ritus társaságában. :) Jó volt a társaság, de a fizikai fájdalom is felemelő volt, amit a nap végén éreztem. Sajnos azóta nem volt alkalmam újra bringára pattanni... Tegnap pl. egész délelőtt szkenneltem. Már megint Judit anyát játszom, elláttam az évfolyamot hasznos anyagokkal, update-eltem az évfolyamunk honlapját és megírtam egy csomó e-mailt.
De legalább tegnap a fordítás is készen lett, ami szervezetszociológiára kell. Annamarinak nagyon meggyűlt vele a baja a finishben, de legalább kész!
Ma amúgy együtt ebédelünk majd, hosszú idő után először... Nem kettecskén leszünk viszont, így tehát nincs potenciális vészhelyzet - biztosan jól fogjuk magunkat érezni.

Anyáéknál bedöglött az autó, aztán a mosógép is, úgyhogy otthon igazi káoszhangulat van. Anya közben Szegeden, ő már szorgosan vizsgázgat. Szegényemnek még van egy éve hátra, de már nagyon elege van belőle. Az odaúton Heni barátnőjének pl. ellopták a laptopját a vonaton, Csilla barátnőjének meg Szegedre menet lerobbant az autója. Szóval most mindenkinek pechszériája van.
Lekopogom, nálunk eddig semmi nem ment tönkre, nem tűnt el és nem is lopták el. Egyetlen bosszúságunk a folyton nyivákoló macska, aki volt olyan drága, ma is hajnal ötkor jött ébreszteni. Most is itt van a rosszéletű! De legalább nem vinnyog... Komolyan, néha már nagyon fárasztó...

Igazából a fordítást kéne átellenőriznem, de nehezen visz rá a lélek... Mostanában sokat olvastam angolul, és már kicsit megcsömörlöttem. Hiányos szókinccsel és kopó nyelvtudással nagyon nehéz huzamosabb ideig idegen nyelvű szöveget olvasni. Rém el tudom fáradni tőle...