Napsütés

Végre újra szép az idő és nem fúj a szél! :)
Tanulást terveztem mára, de nagyon kezdem úgy érezni, hogy bringára fogok pattanni, és megint tekerek egy jó adagot. :) A tegnapi össz kilométerem 34. A héten ez már a második alkalom volt, hogy ilyen sokat tudtam biciklizni.
Kedden találkoztam Steve-vel, és próbáltam kommunikációból korrepetálni, ami szerinte egy nagy f*szság. Nem igazán van arra tekintettel a srác, hogy én ezt tanulom 3 éve, és imádom és szerintem tök jó dolog... De erre már kedden is felhívtam a figyelmét, hogy nyugi, mert különben megsértődöm. De persze mit ad isten, tegnap beszéltünk telefonon, és elkezdett sorolni egy csomó kérdést, amit a többiek a levlistán küldtek körbe. Természetesen mindegyik a kommhoz kapcsolódott, én sorra meg is tudtam válaszolni neki mindet, sőt mindegyikhez hozzátettem, hogy "ez is benne volt a jegyzetedben", meg "az is", "ó és ez is!". Mondanom sem kell, megint közölte, hogy ez mekkora egy f*szság, és én megint közel voltam hozzá, hogy kiboruljak. Mondtam neki, hogy kedden azért magyaráztam el neki mindent olyan részletesen (amire ő persze alig-alig figyelt), hogy ne csak magolnia kelljen, hanem értse is, hogy miről van szó. De hát szerinte ez gimnáziumi nyelvtan órai tananyag. Csak tudnám, akkor miért húzták már meg belőle egyszer, és hogy miért érzem úgy, hogy másodjára is meg fogják, ha nem kapja sürgősen össze magát...?!
Hagyjuk is inkább... Steve úgyis újabban sokmindennel borzolja a Peti és az én kedélyemet.
Ami viszont jó hír, hogy tegnap végre eljutottunk könyvesboltba, és hazahoztuk a New Moon-t meg a Burkot, sőt Tusitől a Twilight-omat is visszakaptam, így most az elkövetkező két hétben lesz mit olvasnom. Csak az a baj, hogy még egy csomó házi dolgozatot meg kéne írnom, sőt még két vizsgám is lesz, és így nem merek belekezdeni az olvasásba, mert akkor tuti nem lesz a tanulásból semmi... :(
Szerdán sikerült összefutni Lulukoval, és végre megismerhettem Ferit is, bár csak futólag. De a következtetést gyorsan levontam: tényleg két aranyos, végtelenül összeillő ember állt velem szemben. :)
Tegnap meg érdekes napom volt egyébként, mert délelőtt az évfolyam egyik fele (amelyikben papírforma szerint én is lettem volna, csak stréber vagyok, és egy héttel hamarabb letudtam azt a vizsgát) jól megszívta. 8-ra bementek egyetemre, hogy majd jól levizsgáznak, és amikor 9-kor még mindig sehol nem volt a tanár, csak felhívták végre. Erre ő sűrűn bocsánatot kért, és közölte, nem tud jönni, de majd jövő héten délután kettőtől orrvérzésig megtartunk minden elmaradt számonkérést (ez kb. 30 vizsgázó személyt, kb. vagy 30 prezentációt és egyebeket jelent). Mindezt úgy, hogy nekünk 4 órától aznap egy másik, írásbeli vizsgánk van, amit a tanár már félév elején bejelentett, és nem nagyon áll szándékában másik időpontban íratni... Szóval szép napnak nézünk elébe jövő csütörtökön!
De persze én már semmin nem vagyok meglepve, ami az egyetemet érinti vagy illeti. Három év alatt egészen hozzá lehet szokni a szívatáshoz és egrecíroztatáshoz, sőt lassan az osztódás képessége is kifejlődik bennünk, mint holmi zöld szemes-ostorosban... vagy papucsállatkában...
De legalább szervezetelemzésből és szervezetszociológiából nem kell vizsgáznom, mert félévközi ténykedéseim és extrán vállalt feladataim beértek, és mindkettőből megajánlotta nekem a kedves tanár úr az ötöst. (Jó, másoknak is, de ez az én érdemeimet nem csorbítja. :p )