Shit és suck.
Azt sejtettem, hogy a nyomszakértők nem fogják elkapkodni a dolgot, de hát az már kész kabaré, hogy még mindig nem értek ide. Eltelt több mint 36 óra a bejelentésem óta.
Tegnap persze itthon ültem egész nap, még a boltba is csak rohanva mentem el, nehogy pont akkor jöjjenek. De nem jöttek. Úgyhogy ma megint felhívtam a 107-et (9:30-kor), hogy mondjanak már valamit, hiszen holnap már hétfő, nem ülhetek itthon örökké. Kértem a kedves hangú kisasszonyt, hogy ellenőrizze a rendszerben, hogy mi lehet a gond. Hát miután bediktáltam az adatokat, visszakérdezett, hogy biztos? Mondtam neki, persze. Még a járőrök is kijöttek. Erre kérte, hogy tartsam. Tartottam 3 percig, mire visszakérdezett, hogy biztos, hogy ekkor történt? Mondom, biztos. És mit loptak el? Mondom, bicikliket. Erre kérte, hogy megint tartsam. Újabb 3 perc csend, mire visszaveszi a telefont. "Ugye visszahívhatjuk ezen a számon?" Mondtam neki, hogy persze, azt megköszönném. És letettük. És azóta is várok.
A fentiek alapján az a megérzésem, hogy valamit nagyon félreadminisztráltak. Ha látta volna a rendszerükben az esetemet, akkor nem kérdezett volna rá minden részletre. Úgyhogy ezek szerint tök potyára gubbasztok itthon két napja a csodára várva. Pedig tegnapra is meg mára is meghívásom volt a sógornőmékhez. De ha szerencsém lenne, és ideérnének a nyomszakértők délig, akkor még át is tudnék menni hozzájuk ebédre, és ott tölthetném a délutánt.
Úgyhogy most ismét reménykedek és nézegetek kifelé az ablakon, hátha egyenruhásokat látok. Meg persze várom, hogy visszahívjanak, hogy sűrűn elnézésüket kérik, és máris küldjük a kollégákat.