Ezúttal megpróbálok kicsit összeszedettebb és kevésbé hisztérikus lenni és szépen mindent elmesélni.
Szóval végül is 6:15 körül (két megválaszolatlan SMS elküldése után) felhívtam. Erre ő álmatagon felveszi a telefont, hogy miért kiabálok vele, hisz épp most ébredt fel... Tehát ALUDT!!! Az egésszel csak annyi a baj, hogy utolsó telefonbeszélgetésünk alkalmával még ő bizonygatta, hogy fennmaradhat sokáig, hiszen másnap hétvége lesz, tud pihenni. A kérdésemre, hogy akkor miért nem írt egy SMS-t, hogy ő alszik és hagyjuk, az volt, hogy hát a Skype megy nála és ő úgy gondolta, hogy majd felébred, ha hívom. Közöltem vele, hogy ez pazar, ugyanis nálam ő másfél órája offline, és amikor csörgetni próbáltam (heccből, hisz tudtam, hogy úgyse jön rá válasz), akkor is bazira OFFLINE volt. Közöltem vele, hogy mivel én kezdeményeztem vele a partnerkapcsolatot a Skype-ban, talán jóvá kellett volna hagynia a dolgot. Erre ő a Skype-ra kente, hogy az nem jelezte, hogy neki bármit is jóvá kéne hagynia, ő meg azt hitte, minden a legnagyobb rendben. Erre közöltem, hogy de semmi nincs rendben. Ő meg közben kattintott kettőt a gépén és láss csodát, jóváhagyott és máris online-nak láttam a partnerlistán. Erre mondta, hogy akkor tegyük le a telefont és folytassuk Skype-on, mire én közöltem, hogy inkább ne. Ugyanis ekkor már patakzottak a könnyeim, hogy hogy lehet ennyire zseniálisan tökfej, és hogy én hogy lehetek ennyire zseniálisan lúzer, hogy ébrenléttel kínoztam magam hajnalban. Szóval letettem a telefont, a párnámba fúrtam a fejem és 20 percen keresztül bömböltem és zokogtam. Baromira jól esett ugyanis, hogy neki ennyire nem volt fontos, hogy beszéljünk. Ő ottani idő szerint 7-kor feküdt le, ami itteni idő szerint 4, és ő tudta, hogy 4 és 5 között bejelentkezem valamikor. Nem értem, már miért nem bírta megvárni, pláne, hogy ő mondta, hogy a kedvemért ébren marad az este. De hát tényleg biztos ennyire hiányzom neki, és tényleg ennyire nem jelent neki semmit, hogy tudunk-e beszélni vagy sem. Akár meg is szűnhetnék létezni. És azt hiszem, meg is fogok!
Szóval végül is 6:15 körül (két megválaszolatlan SMS elküldése után) felhívtam. Erre ő álmatagon felveszi a telefont, hogy miért kiabálok vele, hisz épp most ébredt fel... Tehát ALUDT!!! Az egésszel csak annyi a baj, hogy utolsó telefonbeszélgetésünk alkalmával még ő bizonygatta, hogy fennmaradhat sokáig, hiszen másnap hétvége lesz, tud pihenni. A kérdésemre, hogy akkor miért nem írt egy SMS-t, hogy ő alszik és hagyjuk, az volt, hogy hát a Skype megy nála és ő úgy gondolta, hogy majd felébred, ha hívom. Közöltem vele, hogy ez pazar, ugyanis nálam ő másfél órája offline, és amikor csörgetni próbáltam (heccből, hisz tudtam, hogy úgyse jön rá válasz), akkor is bazira OFFLINE volt. Közöltem vele, hogy mivel én kezdeményeztem vele a partnerkapcsolatot a Skype-ban, talán jóvá kellett volna hagynia a dolgot. Erre ő a Skype-ra kente, hogy az nem jelezte, hogy neki bármit is jóvá kéne hagynia, ő meg azt hitte, minden a legnagyobb rendben. Erre közöltem, hogy de semmi nincs rendben. Ő meg közben kattintott kettőt a gépén és láss csodát, jóváhagyott és máris online-nak láttam a partnerlistán. Erre mondta, hogy akkor tegyük le a telefont és folytassuk Skype-on, mire én közöltem, hogy inkább ne. Ugyanis ekkor már patakzottak a könnyeim, hogy hogy lehet ennyire zseniálisan tökfej, és hogy én hogy lehetek ennyire zseniálisan lúzer, hogy ébrenléttel kínoztam magam hajnalban. Szóval letettem a telefont, a párnámba fúrtam a fejem és 20 percen keresztül bömböltem és zokogtam. Baromira jól esett ugyanis, hogy neki ennyire nem volt fontos, hogy beszéljünk. Ő ottani idő szerint 7-kor feküdt le, ami itteni idő szerint 4, és ő tudta, hogy 4 és 5 között bejelentkezem valamikor. Nem értem, már miért nem bírta megvárni, pláne, hogy ő mondta, hogy a kedvemért ébren marad az este. De hát tényleg biztos ennyire hiányzom neki, és tényleg ennyire nem jelent neki semmit, hogy tudunk-e beszélni vagy sem. Akár meg is szűnhetnék létezni. És azt hiszem, meg is fogok!
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése